Mindennapi kenyerünk

kategória: cikkek | 0

Az MNA két évvel ezelőtti vezetőségi döntése értelmében már halad azon az úton, hogy stratégiai gabona tartalékokat hozzon létre. Erre a várható nehézségek miatt szükségünk is lesz. Azonban olyan adalékokat tudtunk meg, amely rávilágít, csak a régi magyar hagyományos Tönköly búzát fogjuk hasznosítani.

Nos hát, nézzük mit is etet velünk a kedves multikulturális szennyözön, búza és kenyér néven.

A bajok eleve a termelésnél kezdődnek. A mai silány gabonafajták képtelenek megnőni műtrágya nélkül, mely rengeteg káliumot tartalmaz, amiről már tudjuk, hogy egyáltalán nem hasznos a szervezet számára, abban a mennyiségben, amekkorában a szánkba adják. A liszt eleve ilyen kálium hordozó a műtrágya miatt. Hozzá kell tenni azt is, hogy a termőterületek nincsenek pihentetve, az ugyanis pénzkiesés a gazdáknak, és a pihentetésre nem fizet senki semmit, tehát szó szerint leéltek a földek, mesterséges (műtrágya) trágyázás nélkül meg sem nőnének a növények. Ráadásul erőszakos növényfejlesztési tervek kivitelezése folyik 20 éve. Ez annyit jelent,hogy a fajták nemesítése erőszakos módokon történik. Kétféle mód létezik. Az egyik a génmanipuláció. Ezekkel kiszámítottan próbálkoznak bizonyos tulajdonságokat keresztezni. Eddig nálunk tiltottak ezek a fajták, mert nem tudni, hogy a gének manipulációja milyen “lenyomatot” hagy a fogyasztóban. Logikus, semmilyen génmanipulációt nem szabadna engedélyezni, mert ennek nagy valószínűsége van. Ugyanis a másik fajta ilyen erőszakos “nemesítés” arról szól, hogy a növények magjait rádióaktív sugárzással besugározzák. Különböző dózisokban, különböző ideig.

Aztán elültetik, és megnézik mi lesz belőle. Sok elpusztul, ki sem kel. Van ami túléli, és küzd az életben maradásért, van amelyik genetikailag mutálódik (sérül), módosul, de kihajt. Ezeket vizsgálják, ültetik önállóan, keresztezik más fajtákkal.

Próbálják állítólag a “hasznos” génmutációkat felhasználni. Viszont ugyanoda érkezünk, mint az előbb, hogy mit okoz ez a fogyasztóban… hát az már senkit sem érdekel, ha a termelés mondjuk 10 százalékot növelhető, vagy két permetezéssel kevesebb kell. Nálunk valamennyi ma használatos fajta, már hasonló genetikai változásokon keresztülment fajta. Valószínűleg ezért nőt százszorosára a lisztérzékenyek, allergiások száma.

A másik nagy gond a feldolgozás. A gabonát a malmok dolgozzák fel. De hogyan, milyen módokon? A búzaszemeket először a malmok megroppantják. Ezek után a két fél közül a csirát eltávolítják. Egyrészt azért, mert így a liszt lassabban oxidálódik, másrészt azért, mert rendkívül sokat fizetnek érte a gyógyszergyárak. Ez ugyanis a legtöbb rákmegelőző vagy utókezelő gyógyszer alapanyaga, mint például az AVEMAR. A búzacsíra az élet. Elődeink évezredeken át fogyasztották a kenyérben, most már ez is drága gyógyszerré vált. Valamint kimarad a korpa is, mely a bélrendszert tartja karban, és tisztítja azt. Mára rengeteg a bélsalakos, bélgyulladásos ember, pont ezért, mert amit elődeink mindennap fogyasztottak, az nincs benne a kenyérben.

Aztán jönnek az adalékok. Hogy a búzacsíra kivonásával lassabban oxidálódó liszt még lassabban oxidálódjon, antioxidánst adnak hozzá, valamint csomósodás gátló adalékot. Cégektől függ, hogy tesznek-e bele még más adalékokat is, állományjavítót, vagy hasonlókat. Ehhez hozzáadódik a rengeteg permetezésből visszamaradt méregmaradvány, és kész a bolti liszt. Sokan, akik otthon sütik a kenyeret, azt hiszik, egészségesen táplálkoztak.

A kettőt összeadva hiába mondjuk, hogy teljes kiőrlésű lisztet vegyünk, az besugárzott, génmanipulált adalékokkal teletömött liszt lesz. Olyannyira tele van adalékokkal, tartósító szerekkel, hogy képtelenség belőle kovászt készíteni, mert nem érik meg, hanem egyszerűen megpenészedik.

A kenyér még ennél is rosszabb. Vannak olyan kenyerek, általában a legolcsóbbak, melyek 40-, 50-féle adalékot tartalmaznak. A Turbótól (élesztő, kelesztő) a héjszínezőig mindenfélét. Lassan a bolti kenyeret méreggé lehet minősíteni. Híreket hallani arról, hogy nem sokára hozzánk is begyűrűzik az az USA szokás, hogy a liszthez növényi maradékok (szár, csuhé stb.) liszté őrölt hulladékát adagolják. Ezt Amerikában már évtizedek óta használják.

Az érvek harmadik csoportja pedig az, hogy a tudatmódosító szereket leginkább a nagy mennyiségben fogyasztott termékekbe lehet beletenni. Étolaj, liszt, rizs, só, cukor.

Csak óvatosan!

Szólj hozzá Te is!